A tűz-védőfólia tűzállósági besorolása a tűznek való kitettség kezdetétől a rendszer normál tűztesztelési feltételek melletti meghibásodásáig -általában órákban mért időtartamra vonatkozik (h)-. Ez a mérőszám közvetlenül tükrözi a burkolat tartós védelmi képességét magas hőmérsékletű környezetben, és kulcsfontosságú paraméterként szolgál a mérnöki tervezésben és az anyagválasztásban.
Ezeknek a burkolatoknak a tűzállósági besorolása általában 0,5 és 3 óra között van. Alacsonyabb névleges értékeket (0,5–1 óra) általában a szabványos csövek vagy kiegészítő alkatrészek védelmére használnak; a közepes besorolások (1-2 óra) alkalmasak kereskedelmi épületekre, berendezési helyiségekre és földalatti terekre; és a magasabb besorolások (2–3 óra) elsősorban teherhordó acélszerkezetekre vagy kritikus infrastruktúrákra{9}} vonatkoznak. Ezek a magasabb besorolások biztosítják a szerkezeti stabilitást tűz közben, meghosszabbítva ezzel a kritikus időszakot a személyzet evakuálása és mentése előtt.
Egy adott tűzállósági besorolás elérése nemcsak magától az anyagtól függ, hanem olyan tényezőktől is, mint a vastagság, a szerkezeti rétegzettség és a beépítés minősége. A különböző tűzvédő anyagok (pl. kőzetgyapot, kerámiaszál) különböző tűzállósági szintet mutatnak azonos vastagság mellett; következésképpen szabványos tűztesztekkel történő ellenőrzés szükséges. A tesztelés során az anyagot folyamatos melegítésnek vetik alá egy szabványos hőmérséklet--emelkedési görbét követve, és figyelik a rendszert a meghibásodásokra-, mint például a hőszigetelés elvesztése, a szerkezet összeomlása vagy a túlzott hőmérséklet-emelkedés-, hogy meghatározzák a végső tűzállósági besorolást.
A tűzállósági besorolás ritkán önálló adat; hanem az alkatrésztípus, a működési környezet és a hatósági követelmények átfogó mérlegelése határozza meg, hogy az integrált tűzvédelmi rendszer tűz körülmények között is hatékonyan működjön.